Ezt az utolsó fejezetet a suli kezdés alkalmából rakjuk fel, és reméljük, hogy tettszeni fog nektek. :)
~Nessie~
- Én milyen gyorsan tudnám lefutni az egész utat?
- Miért? – kérdezte Alice kíváncsian.
- Mondd el, s megmondom! – utasítottam.
- Hát, kb. 6-6,5 óra. Szóval? – erősködött, s szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól.
Gyors számításokat végeztem a fejemben, miközben Alice hirtelen vigyorogni kezdett. Akkor már látta, hogy elmegyek én is. Reménykedve néztem rá, hogy sikerül-e a tervem. De ő meg sem szólalt, továbbra is csak vigyorgott.
- Na? – kérdeztem mogorván. Az „újszülöttség” nem tett jót az idegeimnek.
Alice hirtelen összerázta a fejét:
- Mi, na? – érdeklődött zavarodottan.
- Sikerül a tervem? Vissza tudom hozni Jacobot? – mikor kiejtettem a nevét, melegség töltött el. A vámpíroknak vannak ilyen érzéseik?
- Hát eltűntél a látomásomban, vagyis találkozol vele. De nem muszáj visszajönni. – mondta, s közben láttam rajta, hogy tervezget. Értetlenül meredtem rá – Ha már úgy is elköltözünk, mi lenne, ha visszamennénk Forksba? Tudod, La Push mellé.
- Az nagyon jó lenne – mondtam,d e az agyam már a körül forgott, hogy hogyan jutok el a rezervátumba Jake előtt. Megszorítottam a nyakamban lévő medált, amit anyáék vettek nekem még régebben.
- Akkor mire vársz még, Nessie? Indulj, mi pedig majd később megyünk utánatok, mikor már az összes cuccot bepakoltuk, szóval szerint maximum egy nap múlva találkozunk – hadarta izgatottan, s már tárcsázta a repülőteret.
Teljesen önfeledten megpusziltam Alice-t és futni kezdtem Jake illata után. Magam mögött hagyva az eddigi életemet, a gyilkosságot, amit elkövettem és a barátaimat is, akikkel most nem is találkozhattam volna. Most mindez kissé sem szomorított el, mert egyre közelebb értem a célomhoz: hosszú, közös élet Jacobbal, a farkasommal.
~Alice~
Minden a jó irányba haladt. Forksba költözünk, Renesmee Jake után ment, és találkozni is fognak, mert láttam, hogy eltűnik. De a látomásom másik része még mindig aggasztott. Nem tudtam mire vélni. Igazat mondtam, hogy Renesmee találkozik Jacobbal, de csak egy bizonyos dolog után. Miután beszélt valaki mással. Valakivel, akinek homály fedte arcát.
- Biztos vagy benne? – kérdezte Jasper a hátam mögül.
- Miben?
- Hogy visszaköltözünk Forksba. Olyan zavart vagy – mondta aggódva.
- Persze, vissza szeretnék menni, csak… a látomásom miatt vagyok ilyen. Érzem, hogy történni fog valami. Érzem, de nem látom. Ilyenkor rossz, hogy Jake vérfarkas… - kacagtam fel keserűen. Már minden össze volt pakolva, a cuccainkat egy óra múlva viszi a gép, mi pedig futunk. Nem volt nehéz összeszedni az a maradék holmit, ami maradt az összedöntött házban…
~Nessie~
Már régóta futottam, de csak perceknek tűntek. Nem tudom, hol lehettem pontosan, valahol az autópályától 10 méterrel bentebb, az erdőben futottam. Mikor La Push-hoz értem, lassítottam a tempón és az út szélén futottam tovább. Jake még nem lehet itt, hiszen nem érzem a jellegzetes illatát. Hirtelen déjà vu érzésem lett, ahogy újra láttam a rezervátumot. Csak egy dolog lepett meg: a farkasok illata, amit még mindig pontosan lehetett érezni. Mintha az a 15 év nem is telt volna el. Gyorsan megkerestem Jake-ék régi házát, hogy ott várjam. Mikor megláttam a házat, nagyon leamortizált állapotban találtam, ráadásul minden hibát ki tudtam venni új, tökéletes szememmel. A fa elkorhadt rajta és nem nagyon egyezett a halvány emlékeimben látottakkal. Bekopogtam, hátha van bent valaki, mire nyikorgást hallottam, maró érzést éreztem a torkomban és egy őszes ember nyitott ajtót. Szemeim kitágultak mikor ráismertem.
- Billy! – mondtam döbbenten.
- Igen, Billy Black, de maga… kicsoda? – kérdezte rekedtes hangon, s közben meg-megállt levegőt venni. Nagyon megöregedett.
Aztán végig nézett rajtam vizslató szemekkel, s fintorogva hátrébb gördült kerekesszékével.
- Menjen el, maga vérszívó! A Volturitól jött? Nem elég, hogy a fiamat elvette tőlem? Most a többieket is meg akarja ölni és visszajött értük? - kiabálta, de látszott rajta, hogy megijedt. Nem értettem miről beszél.
- Billy, valamit nagyon félreértettél! Én nem Volturis vagyok! Nem emlékszel rám? – kérdeztem, s közbe Billy egyre hátrébb ment – Én vagyok az, Nessie, Renesmee Cullen!
Meglepődöttség suhant át az arcán.
- Nessie?! – kérdezte. Jól láttam, hogy reménység van a szemében? De mire fel?
- Ti…Te hogy-hogy itt? Túl… túlélted?
Értetlenül meredtem rá. Most mi van? Vagy az átváltozásra gondol? Biztos, hogy arra.
- Persze. Itt vagyok, csak túléltem. Viszont nagyon szörnyű volt.
- Azt meghiszem – suttogta elhaló hangon. – ennél rosszabb, alig ha lehet. De mégis hogyan? Jake is él?
Most már teljesen összezavarodtam. Miért ne élne? Egy másodperc töredékéig elgondolkoztam ezen. Aztán bekattant. Mi?! Ilyet feltételezni rólam?! Attól, hogy újszülött vagyok, még nem ölném meg azt, aki számomra a legfontosabb…
- Azért ez már sok, Billy! Én őt sosem ölném meg! – megfeszültek az izmaim.
Billy zavarodottan nézett rám.
- Nessie, azt hiszem, nem egy dologról beszélünk! Én arra értettem, hogy hogyan élted túl a Volturi támadását, és Jake is él-e?
Teljesen letaglóztam. Volturi? Megtámadni minket?
- Billy, azokkal a vámpírokkal nem találkoztunk, azóta amióta… megölte a többieket és mi pedig elmenekültünk. Jake él és virul és egy 10 perc múlva itt lesz.
Billynek felragyogott az arca, de aztán újra komor lett.
- De hát nem azért ment el a vérszívócsapat, hogy titeket levadásszon? Mert, ahogy elmentetek, nem sokkal rá, ők is elszivárogtak.
- Elmentek? – kérdeztem összezavarodva.
- Az összes olasz – mondta, s bólogatott.
Másodpercek alatt összeraktam a fejemben a dolgokat, mintha puzzle darabkák lennének.
- De akkor senki sem halt meg? Mindenki él?
- Nem, miért? – mosolygott rám, de én kétkedtem mosolyában.
- De Alice azt mondta, hogy mire visszaértek, már senki sem volt a környéken.
- Mikkor elment a Volturi, mindenki Denaliba ment egy hónapra, nem mintha lett volna esélyük menekülni a GPS-es, vadászos vérszívó elől… - magyarázta, s közben felkacagtam a Demetrinek adott nevén.
- Akkor nem haltak meg anyáék? – kérdeztem, mert még mindig nem tudatosult bennem.
- Nem. Élnek, csak kissé... rossz állapotban vannak.
Abban a pillanatban, hogy ezt kimondta, rohanni akartam hozzájuk, de úgy éreztem, jobb megvárni Jacobot. Már teljesen tisztázódott bennem minden, mikor bevillant egy kérdés.
- De Alice miért nem látta őket?
- Ha jól tudom, nem látja magunkfajtákat, igaz? – bólintottam – Akkor elég nehéz lenne, mivel Seth egész nap velük van – felvontam a szemöldökömet és vártam, hogy elmondja ennek az okát – Nagyon sajnálja a Culleneket, nem tudom, miért nem vámpírnak született… - forgatta a szemeit – na, meg aztán úgy könnyebb neki, hogy nem kell látnia a többiek fejében lévő fájdalmat, amit Jake miatt éreztek.
- Mi van velem? – kérdezte Jacob és belépett a házba. Mikor meglátott, kihagyott egy ütemet a szíve, mire én csak elmosolyodtam.
Rögtön elmagyaráztuk neki a félreértéseket, adtunk egy-egy puszit Billynek és siettünk a Cullen házba. Még mindig emlékeztem az útra, mintha nem telt volna el 15 év.
Mikor felléptünk a lépcsőre, úgy éreztem, megdobbant a szívem. Kopogni sem kellett, rögtön ajtót nyitott Carlisle. Feje fölött bekukkantottam a szobába. Mindenki a TV-t nézte, Seth pedig a földön hortyogott. Anyu apu ölében ült, üresen meredtek maguk elé, valami láthatatlanra. Szörnyű látvány volt, így hát visszafordultam Carlislehoz, aki észre sem vette a kiesést, olyan gyors szemlét tartottam.
- Jacob? Renesmee? – kérdezte suttogva és nagyokat pislogott.
Rázkódni kezdett a vállam és szúrt a szemem, ezért inkább gyorsan megöleltem. Láttam, ahogy apa felkapja a fejét, gondolom nagyapa gondolataira. Majd csatlakozott hozzá anyu is és az ajtóhoz rohantak. Tekintetük most más volt, mintha megtalálták volna az előbb keresett, láthatatlan dolgot. A szobából mindenki körénk sereglett, kivéve az alvó Sethet.
Csodálkozó pillantásokat kaptam. Mindenki csak nézett, s anyu hirtelen összevonta a szemöldökét, koncentrált, s megfogta apa arcát. Gondolom sikerült eltolnia a pajzsát, hogy kérdést tegyen fel, gondolatban.
- Igen, úgy tűnik, valóban itt van – mintha Jake-et észre se vették volna.
Anyu odaugrott hozzám és olyan erősen szorított meg, hogy ösztönből felmorogtam. Mindenki elvigyorodott, Emmett bácsi pedig bedobta magát.
- Húh, ha ilyen az anyjával, akkor milyen nehéz lehet Jakenek esténként… - arcára pajzán vigyort öltött. Anyu kezét Emmett arcán láttam, aki ettől elterült a földön, de a következő pillanatban megint engem ölelt. Gúnyosan kinyújtottam a földön fekvő nagybácsimra a nyelvemet.
Most már Esme, Rosalie és a többiek is ölelgettek.
- Na-na! Attól, hogy nincs szükségem levegőre, még szeretnék lélegezni! – mindenki kacagásban tört ki, most bármit mondtam, örömüket lelték benne, és viszont. A hangra felkelt Seth is.
- Mi van már itt? – kérdezte bágyadtan, de mikor meglátott minket, hangos, vonyítás szerű nevetésbe kezdett örömében.
Mindent elmeséltünk nekik, hogy mi történt az évek alatt, csak Jacobbal közös ügyeinkről nem szólt egyikünk sem. Végig apa és anya között ültem, Jake felettem állt, kezét a fejemen pihentette. Hirtelen kopogást hallottam. Az ajtón Alice, Jasper és Isadora lépett be bőröndökkel, amiket leejtettek, amint megláttak. Anya és Esme rögtön ott termett Alice mellett és Esme sírni kezdett könnyek nélkül. Nekik is elmeséltük az egészet, ma már másodszorra, de ma ez sem szeghette a kedvemet.
Széjjelszéledtünk, mindenki apróbb társaságokba kavarodott. Én kikúsztam Emmett és Rosalie közül és Jacobhoz siettem.
- Mizujs? – kérdeztem, s követtem Jacob tekintetét. Seth. Seth éppen máshova nézett, mégpedig Isadorára. Felmerült bennem, hogy zavarja az új vámpír közelsége, de nem ezt sugározta az arca. Túl lágy volt…
- Jajj ne! Seth, ez most komoly? – kérdezte Jake, kissé hangosan, mert mindenki ránk nézett. Apu igyekezett elfojtani egy mosolyt.
Seth idegesen lesütötte a szemeit és elpirult. Ekkor mindenki felfogta, kivéve engem és Dorát, aki értetlenkedve nézte a vörös fejű vérfarkast.
- Mi történt? – kérdeztem Jacobot a fülébe suttogva.
- Seth bevésődött Isadorába – rémlett, de nem tudtam, miről beszél, s mikor ezt látta, magyarázni kezdett – tudod, bevésődött, ami azt jelenti, hogy számára már csak az új vámpír kiscsaj létezik és halálosan szerelmes belé, tudod, úgy, mint én beléd… - mondta és befogta a száját.
Elfordult, morgott valami olyasmit, hogy basszus és kirohant a házból. Senki sem figyelt ránk, ezért utána futottam. Egy farönkön ült. Mikor észrevette jelenlétemet, könyörögve nézett rám.
- Bocsáss meg, Nessie, de nem bírom tovább. Ez nem csak a bevésődés miatt van, egyszerűen szeretlek és kész. Neked van választásod, ezért nem kötelezlek semmire. Ezért is jöttem el. Most szerintem megint itt a búcsú ideje – mondta, és lehajtotta a fejét.
- De Jake, én… - felnézett rám, s mivel nem találtam szavakat, megérintettem az arcát, régi képességemet használva.
Lepergettem előtte mindent, hogy mennyire szeretem, én mennyire nélkülözhetetlen nekem. Mikor befejeztem a képek, emlékek vetítését, várakozóan néztem rá. Ő sem talált szavakat, s mivel neki nincs vámpírképessége, ajkát a számra tapasztotta…
THE END
Ezzel a fejezettel első történetünket Dóval befejeztük. De nagyon sok ötletünk van, amik csak arra várnak, hogy leírjuk és közzétegyük a blogon! :)
Még nem tudjuk melyikkel kezdjünk ezért kérünk egy kis segítséget. Van egy szavazás a blogon, amit azért tettünk ki, hogy megkönnyítsétek a dolgunkat és, hogy tudjuk, ti mit szeretnétek.
Kérünk pár komit, hogy mit szóltok a történet végéről.
Puszil titeket:
Dó és Sza :D
2010. szeptember 1., szerda
2010. augusztus 9., hétfő
~újabb díjak~
~hello~
újabb díjakat kaptunk GreenGirl-től!:)
1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.5 titok a töriről és rólam
4..Add tovább legalább három embernek.
2.Rakd ki a blogodba.
3.5 titok a töriről és rólam
4..Add tovább legalább három embernek.
1.köszi GreenGirl!
2.kirakva:)
3.1:Nessie Jake után megy
2: történni fog valami amit nem árulok el
3: Bree összejön Erikkel
4:Isadora szerelmes lesz egy vérfarkasba (az, hogy kibe, része a 2.pontnak)
5: kb. 20 feji lesz, tehát lassan vége...:(
4: küldjük:
Krisztiinek: http://sotetarnyak.blogspot.com/
Lylynek: http://acserediak.blogspot.com/
Kirának: http://im-selfish.blogspot.com/
1.Köszönd meg.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagyj üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.
2.Rakd ki a blogodba.
3.Írj magadról három dolgot
4.Add tovább legalább három embernek.
5.Hagyj üzenetet mindenkinél akinek tovább adtad.
1: Köszi GreenGirl! (megint ;))
2: megvan=)
3: 1: szertjük a fanfictionokat
2: holnap után megyünk a Balcsira
3: szeretjük az Éjszaka házát:)
4: küldjük:
Krisztiinek: http://sotetarnyak.blogspot.com/
Lylynek: http://acserediak.blogspot.com/
Kirának: http://im-selfish.blogspot.com/
Mégegyszer köszi!:D
2010. július 29., csütörtök
díj.:D
.::Hello::.
ez elvileg a 2. díjunk, csak az előzőnél vártam, hogy Sza felrakja a blogunkra, de folyton halogatta...xD
ezért most a kezembe vettem az ügyet.:D
szóval...nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok, mert annak ellenére, hogy sok szünetet tartunk és az írási tudásom(mert Sza írásával minden rendben<3) sem közelíti meg a tiéteket, kaptunk egy díjat.:)
1.Megírod hogy kitől kaptad.
2.Írsz öt dolgot magadról.
3.Kiteszed a képet a blogodba.
4.Továbbadod legalább öt embernek.
5.Hagysz náluk egy megjegyzést
2.Írsz öt dolgot magadról.
3.Kiteszed a képet a blogodba.
4.Továbbadod legalább öt embernek.
5.Hagysz náluk egy megjegyzést
1.GreenGirl(http://jacobandnetty.blogspot.com/) küldte.:D
2. a mi esetünkben ez nem magadról, hanem rólunk:)
~sza szokott könyveket venni, kiolvassa, aztán lenyúlom tőle...xP
~én "tudok" zongorázni, és sza mindig azt akarja, hogy megtanítsam.hát eddig nem sok sikerrel jártam...
~imádunk zenét hallgatni és lips-ezni(L)
~az árvíz alatt náluk szálltam meg
~szombaton eljön hozzánk:D:D:D
3.kipipálva:)
4.küldjük:
Krisztii [http://sotetarnyak.blogspot.com/]
Luca [http://luca-ifwemeetagain.blogspot.com/]
Brigi [http://twilightmskppen.blogspot.com/]
Delia [http://renesmeestory.blogspot.com/]
Szylu [http://www.szylu.blogspot.com/]
5.mindjárt:)
Nagyon köszönjük GreenGirl!:)
2010. július 23., péntek
bocsi...:(
Van egy kis gondunk...
Sza-ék gépe elromlott, én pedig hulla fáradt vagyok, mert apáék (-.-") miatt még mindig táborozok.
Szóval szerintem egy kis ideig szünet lesz (igen, tudom, hogy már eddig is sokszor eltűntünk)
Minimum 3 hét, de lehet, hogy 4.
Ami Réku ajándékát illeti, még nem sikerült megírnunk, mert sosem engedik a táborban a tanárok, hogy bent legyek egész nap a szobában és írjak...-.-"xD
remélem megértitek...:(:(:'(
Dó
Sza-ék gépe elromlott, én pedig hulla fáradt vagyok, mert apáék (-.-") miatt még mindig táborozok.
Szóval szerintem egy kis ideig szünet lesz (igen, tudom, hogy már eddig is sokszor eltűntünk)
Minimum 3 hét, de lehet, hogy 4.
Ami Réku ajándékát illeti, még nem sikerült megírnunk, mert sosem engedik a táborban a tanárok, hogy bent legyek egész nap a szobában és írjak...-.-"xD
remélem megértitek...:(:(:'(
Dó
2010. július 5., hétfő
°°°nyertes°°°
Huhh... Ilyen se volt még.xD
én(Dó) írok új bejegyzést...:D
Szóval a Sza vagy Dó?-ra ketten írtatok (kettő imádnivaló olvasó) pedig 14(!) rendszeres olvasónk van.
Na, mindegy, a lényegre térek. Krisztii tippjje az volt, hogy Sza, Rékuu szerint pedig én.
And the winner is:
Rékuu:D
Az ajándékáról annyit, hogy ő választhat egy meg nem írt részt Nessie eddigi életéből (vagy akár a többi szereplőéből), mi pedig megírjuk neki. (De ha megengedi, akkor feltesszük és a többiek is el tudják majd olvasni, de erről csitt!xD)
Amúgy a heti friss szerintem elmarad, mert én írnék, csak elromlott a gépünk (most sem arról írok)
Holnap pedig megyek az Eclipse-re.(L)(L)(L)
Szijasztok!
én(Dó) írok új bejegyzést...:D
Szóval a Sza vagy Dó?-ra ketten írtatok (kettő imádnivaló olvasó) pedig 14(!) rendszeres olvasónk van.
Na, mindegy, a lényegre térek. Krisztii tippjje az volt, hogy Sza, Rékuu szerint pedig én.
And the winner is:
Rékuu:D
Az ajándékáról annyit, hogy ő választhat egy meg nem írt részt Nessie eddigi életéből (vagy akár a többi szereplőéből), mi pedig megírjuk neki. (De ha megengedi, akkor feltesszük és a többiek is el tudják majd olvasni, de erről csitt!xD)
Amúgy a heti friss szerintem elmarad, mert én írnék, csak elromlott a gépünk (most sem arról írok)
Holnap pedig megyek az Eclipse-re.(L)(L)(L)
Szijasztok!
2010. július 4., vasárnap
16. Fejezet ~Összetűzés~
~Phil~
- Ha egy ujjal is hozzáért Matt-hez, én megölöm! – hallottam Justin gondolatát.
- Csatlakozok! – vakkantottam egyet helyeslően és gyorsabb tempóra váltottam, nehogy késő érjünk oda. Hány vérszívó van? A szőke, folyton komor pasi, 1. Az örökké pattogó, szerintem kissé elmebeteg koboldhajú, 2. A szőke, vörös szemű, de őt nem engedik harcolni, szóval nem számít. Matt csaja, 3. De várjuk… Matt csaja és az erőben lévő újszülött egy személy. Bár Matt azt mondta, hogy Nessie többször is rátámadt már, mert összevesztek azon, hogy Matt rajtakapta a barnaképű, izompacsirta farkassal, s Nessie azt mondta, hogy neki nem elég egy pasi. Ezért is romboltuk le a házukat. Mondjuk, nem tudom, hogy mi értelme volt ennek. Matt-nek mindig vannak őrült ötletei. Hirtelen képek jelentek meg a fejemben, Pennyről. Én ezt nem hiszem el…
- Justin, megkérhetnélek arra, hogy ne gondolj megint rá? – gondoltam magamban, s megint gyorsabban futottam.
- Ezzel jár a berögződés, öcsi! – üzent vissza, s hirtelen megtorpant – látod, amit én látok? – bökött mancsával a bokrok mögé. Kitágult szemekkel meredtem oda.
A látvány, döbbentő volt. Matt ott feküdt mozdulatlanul és hófehér bőrrel. Mellette térdelt, nekünk háttal, Renesmee. Ruhája véres volt, épp felemelkedett Matt válláról.
- Matt halott – gondoltam, mire Justin fészkelődni kezdett a rejtekhelyünkön.
- Megölöm! Miatta már nem él a barátunk! Gerinctelen, vérszívó mocsadék! Kis senkiházi, hogy képes megölni a szerelmét? – háborodott fel barátom. Én fiatalabb vagyok nála, de hamarabb lettem farkas. Ő még csak 2-3 hete csatlakozott, tehát nagyon nehéz nyugodtnak maradnia. Nekem eszembe se jutott, hogy most öljük meg Nessie-t. Túlságosan lesújtott a tény, hogy Matt halott. Gondolkozásomat Justin zörgése szakította meg, mert kiugrott a bokorból, s elindult Nessie felé. Követtem, hátha ketten többet érünk, de Renesmee meghallott, és hátrafordította a fejét. Jézusom! Újra megtorpantam. Nessie feje vértől csöpögött, szemei vöröslöttek. Minden véres volt rajta, kivéve a nyakláncot a nyakában. Ijesztően ránk vicsorgott, majd megindult felénk, önelégült mosollyal az arcán. Justin nem hátrált, de Nessie kikerülte és felém jött. Féltem tőle. Nem olyan volt, mint Nessie, akit megismertünk, hanem mint egy vámpír. Hátrálni kezdtem. Nessie szemei fogva tartották az enyémet.
- Gyere ide kutyus, gyere csak! Nem akarlak bántani, csak had szagoljam a véred illatát, kérlek! A félelem még finomabbá teszi… - suttogta csilingelő hangon - Gyere, vagy tudod mit? Nyugodtan maradj ott, csak vágd meg magadat. Had szagoljam ezt a finom illatot!
- Justin, mit csináljak?! – nyüszítettem.
- Nem tudom, maradj ott, gondolkozok! – mondta, s láttam a fejében lezajló ötleteket.
Nessie közeledett felém, s véres kezével megsimogatta az arcomat. Hirtelen egy kép formálódott, s mint egy szó, zúgott a fejemben. Vér. Valaki leemelte rólam Nessie kezét, ezzel megszakítva a látomást. Sőt, nem csak Nessie keze, hanem az egész teste megemelkedett, s egy mohás fatörzsre esett. Ekkor láttam meg a megmentőimet: Jasper és Alice.
- Térj észhez, Renesmee! Ez nem te vagy! – mondta neki Jasper, miközben kezével szorította, mert Nessie újabb és újabb szökéseket kísérelt meg.
~Nessie~
Matt vére még mindig bódítóan hatott rám. Bár, nem soká’ már megint ihatom az édes nedűt, ebből a másik farkasból… Kezek szorítottak meg hátulról, s elragadtak egy fatörzsig. Vicsorogva fordultam feléjük. Alice és Jasper. Megtört arcuk volt, de most nem foglalkoztam ezzel. Engem csak az érdekelt, hogy belekóstolhassak a farkasba.
- Térj észhez, Renesmee! Ez nem te vagy! – szorított le Jasper, s nyugalmat sugárzott felém. De a vámpír énem mindent vörös köddel borított be, s mint egy pajzs, „védett” minden külső beavatkozástól.
- Nessie, ne tedd ezt! Jake se szeretné! – fordult hozzám Alice. Jake. Ez a szó, mintha bombaként hatott volna a „pajzsomra”. De egyszeri említése nem volt elég erős. Mikor Jasper észrevette megingásomat, lazított a szorításán.
- Bízok benned Nessie, tudom, hogy sikerül megtalálnod önmagadat. Mind bízunk benned. Alice, Dora, én és Jacob is. Mindenkivel megesik az ilyen, s te még újszülött vagy. Térj észhez! – mondta, s újabb adag nyugalommal ostromolt. De most pont akkor küldte, mikor Jacob neve hallatára megszűnt a „pajzsom”, s így betört a vörös ködbe. Éreztem, ahogy kezdek újra önmagam lenni. Becsuktam a most minden bizonnyal vörös szemeimet, ezzel kizárva a külvilágot, s csak Jake-re gondoltam. Én nem akartam ezt. Nem akartam gyilkos lenni. Önmagam akartam maradni. Csak szimplán Nessie. Miért olyan nehéz ez? És hol van Jake? Mondjuk jó, hogy nincs itt és nem lát ilyen állapotban, de nekem szükségem van rá. Megöltem Matt-et. A szavak lesújtottak. Megöltem egy embert. Nem is egy embert, hanem azt az ember. Azt, akit szerettem. Miattam nem él… a vörös köd elillant, helyette szúrtak a szemeim, de nem tudtam könnyezni, így könnyek nélkül zokogtam. A vállam rázkódott, s mikor észrevette ezt Alice, leült mellém. Nyugtatóan a vállamra tette kezét, hátha javít a helyzeten. De nem. Attól még mindig gyilkos vagyok. Úgy tűnik Jasper észrevette, hogy rendbejöttem, mert megszólalt:
- Mindenki el innen, most már Alice egyedül elbír vele, csak egyedüllétre van szüksége.
A két farkas elindult Matt testét maguk után húzva, de még hátramorogtak rám, jelezve, hogy nem felejtik el, amit tettem. Jasper mögöttük ment, de ő nem morgott, hanem csak bátorítóan rám mosolygott.
Egy pár percig csendben ültünk, majd enyhült a zokogásom. Csukva volt a szemem, de magamon éreztem Alice pillantását.
- Hogy érzed magad? – szólalt meg halkan, mire kipattantak a szemeim.
- Mégis hogy lennék? Gyilkos vagyok, Alice! – fakadtam ki.
- Nessie, az ilyen mindenkivel megesik. Te még újszülöttnek számítasz, akkor is, ha eddig félvér voltál. Nem csoda, hogy nem tudtál uralkodni magadon. Még azon is meglepődtem, hogy el tudtál szaladni. Matt hibája az egész. Nem a tiéd – meg akartam szólalni, de közbevágott – Tudom, tudom. Te szeretted Matt-et, és…
- Nem vagyok biztos benne, Alice. Pont ez az! Én már úgy nem értem magamat! – nem hagytam, hogy végigmondja. Alice arcán önelégült mosoly jelent meg.
- Azt hittem, hogy sohasem esik le! Bocsáss meg Nessie, de én szó szerint örülök, hogy eltűnt az útból az a kutya – mondta még mindig vigyorogva.
- Alice! Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem, de attól még ne sértegesd! Most öltem meg! Bosszút fognak állni rajtam Justin-ék! Meg fognak ölni! – világosítottam fel nagynénimet.
- Akkor nincs mit tenni, el kell költözni – vonta meg a vállát Alice.
- Alice, te megőrült… – kezdtem, de belegondoltam az ötletbe. A házunkat úgyis lerombolták, viszont ha elköltöznénk, lehetne egy új házunk Jake-kel, ami mondjuk a véletlen kedvéért egyszobás lenne… - jó ötlet!
- Nessie, ne fantáziálgass az egyszobás házról, mert…
- Nem úgy gondoltam, arra értettem, hogy… ha nem lenne több szobás, nekünk az is jó lenne. Amúgy hova költözünk? – tereltem a témát – Megkérdezem Jake-et, ő hova szeretne. Hol van? – kérdeztem, mert most esett le, hogy amióta megmentettem, nem láttam. Vártam, hogy elmondja Alice, de nem szólalt meg, csak lesütötte a szemét.
- Mi az, hogy mert? Miért ne gondoljak az egyszobás házra? – kérdeztem szemöldök felvonva.
- Lehet egy szobás, de nem hiszem, hogy egyedül szeretnél lakni.
- Miért? Jake nem akar velem lakni, amiért újszülött vagyok? Vagy ti tiltjátok meg neki?! – kérdeztem most már idegesen.
- Nem, arról szó sincs – titkolózott továbbra is Alice.
- Akkor?! – kiáltottam, s felálltam.
- Elmondom, csak nyugodj meg és ülj le! – úgy tettem, ahogy kért, hátha hamarabb kapom, meg a választ – Szóval Jake elment.
Ajkaim szétnyíltak és dülledt szemmel bámultam Alice-re.
- Hooo-hova? – hebegtem.
- Visszament La Push-ba.
- Mennyi idő, amíg odaér? – kérdeztem, remélve, hogy még nem késő.
- Azt mondta, hogy repülővel megy. Akkor Tampában felszáll a gépre, onnan megy Seattle-ig, onnan Port Angelesbe, aztán gondolom így kocsi nélkül, elfut, La Push-ig. Azt kb.… 7 óra repülő és 1-1,5 óra futás.
- Én milyen gyorsan tudnám lefutni az egész utat?
- Miért? – kérdezte Alice kíváncsian.
- Mondd el, s megmondom! – utasítottam.
- Hát, kb. 6-6,5 óra. Szóval? – erősködött, s szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól.
SzaDó:
Sza vagy Dó? Ez itt a kérdés.xD
Szóval, amint látjátok, az a kérdés, hogy ki írta a fejezetet?
Kíváncsiak vagyunk, hogy rájöttök-e.
A választ komiban kell írni és az első helyes Sza-t vagy Dó-t író ajándékot kap!
Hatodikáig tart a verseny.
Reméljük, adhatunk ajándékot!:)
- Ha egy ujjal is hozzáért Matt-hez, én megölöm! – hallottam Justin gondolatát.
- Csatlakozok! – vakkantottam egyet helyeslően és gyorsabb tempóra váltottam, nehogy késő érjünk oda. Hány vérszívó van? A szőke, folyton komor pasi, 1. Az örökké pattogó, szerintem kissé elmebeteg koboldhajú, 2. A szőke, vörös szemű, de őt nem engedik harcolni, szóval nem számít. Matt csaja, 3. De várjuk… Matt csaja és az erőben lévő újszülött egy személy. Bár Matt azt mondta, hogy Nessie többször is rátámadt már, mert összevesztek azon, hogy Matt rajtakapta a barnaképű, izompacsirta farkassal, s Nessie azt mondta, hogy neki nem elég egy pasi. Ezért is romboltuk le a házukat. Mondjuk, nem tudom, hogy mi értelme volt ennek. Matt-nek mindig vannak őrült ötletei. Hirtelen képek jelentek meg a fejemben, Pennyről. Én ezt nem hiszem el…
- Justin, megkérhetnélek arra, hogy ne gondolj megint rá? – gondoltam magamban, s megint gyorsabban futottam.
- Ezzel jár a berögződés, öcsi! – üzent vissza, s hirtelen megtorpant – látod, amit én látok? – bökött mancsával a bokrok mögé. Kitágult szemekkel meredtem oda.
A látvány, döbbentő volt. Matt ott feküdt mozdulatlanul és hófehér bőrrel. Mellette térdelt, nekünk háttal, Renesmee. Ruhája véres volt, épp felemelkedett Matt válláról.
- Matt halott – gondoltam, mire Justin fészkelődni kezdett a rejtekhelyünkön.
- Megölöm! Miatta már nem él a barátunk! Gerinctelen, vérszívó mocsadék! Kis senkiházi, hogy képes megölni a szerelmét? – háborodott fel barátom. Én fiatalabb vagyok nála, de hamarabb lettem farkas. Ő még csak 2-3 hete csatlakozott, tehát nagyon nehéz nyugodtnak maradnia. Nekem eszembe se jutott, hogy most öljük meg Nessie-t. Túlságosan lesújtott a tény, hogy Matt halott. Gondolkozásomat Justin zörgése szakította meg, mert kiugrott a bokorból, s elindult Nessie felé. Követtem, hátha ketten többet érünk, de Renesmee meghallott, és hátrafordította a fejét. Jézusom! Újra megtorpantam. Nessie feje vértől csöpögött, szemei vöröslöttek. Minden véres volt rajta, kivéve a nyakláncot a nyakában. Ijesztően ránk vicsorgott, majd megindult felénk, önelégült mosollyal az arcán. Justin nem hátrált, de Nessie kikerülte és felém jött. Féltem tőle. Nem olyan volt, mint Nessie, akit megismertünk, hanem mint egy vámpír. Hátrálni kezdtem. Nessie szemei fogva tartották az enyémet.
- Gyere ide kutyus, gyere csak! Nem akarlak bántani, csak had szagoljam a véred illatát, kérlek! A félelem még finomabbá teszi… - suttogta csilingelő hangon - Gyere, vagy tudod mit? Nyugodtan maradj ott, csak vágd meg magadat. Had szagoljam ezt a finom illatot!
- Justin, mit csináljak?! – nyüszítettem.
- Nem tudom, maradj ott, gondolkozok! – mondta, s láttam a fejében lezajló ötleteket.
Nessie közeledett felém, s véres kezével megsimogatta az arcomat. Hirtelen egy kép formálódott, s mint egy szó, zúgott a fejemben. Vér. Valaki leemelte rólam Nessie kezét, ezzel megszakítva a látomást. Sőt, nem csak Nessie keze, hanem az egész teste megemelkedett, s egy mohás fatörzsre esett. Ekkor láttam meg a megmentőimet: Jasper és Alice.
- Térj észhez, Renesmee! Ez nem te vagy! – mondta neki Jasper, miközben kezével szorította, mert Nessie újabb és újabb szökéseket kísérelt meg.
~Nessie~
Matt vére még mindig bódítóan hatott rám. Bár, nem soká’ már megint ihatom az édes nedűt, ebből a másik farkasból… Kezek szorítottak meg hátulról, s elragadtak egy fatörzsig. Vicsorogva fordultam feléjük. Alice és Jasper. Megtört arcuk volt, de most nem foglalkoztam ezzel. Engem csak az érdekelt, hogy belekóstolhassak a farkasba.
- Térj észhez, Renesmee! Ez nem te vagy! – szorított le Jasper, s nyugalmat sugárzott felém. De a vámpír énem mindent vörös köddel borított be, s mint egy pajzs, „védett” minden külső beavatkozástól.
- Nessie, ne tedd ezt! Jake se szeretné! – fordult hozzám Alice. Jake. Ez a szó, mintha bombaként hatott volna a „pajzsomra”. De egyszeri említése nem volt elég erős. Mikor Jasper észrevette megingásomat, lazított a szorításán.
- Bízok benned Nessie, tudom, hogy sikerül megtalálnod önmagadat. Mind bízunk benned. Alice, Dora, én és Jacob is. Mindenkivel megesik az ilyen, s te még újszülött vagy. Térj észhez! – mondta, s újabb adag nyugalommal ostromolt. De most pont akkor küldte, mikor Jacob neve hallatára megszűnt a „pajzsom”, s így betört a vörös ködbe. Éreztem, ahogy kezdek újra önmagam lenni. Becsuktam a most minden bizonnyal vörös szemeimet, ezzel kizárva a külvilágot, s csak Jake-re gondoltam. Én nem akartam ezt. Nem akartam gyilkos lenni. Önmagam akartam maradni. Csak szimplán Nessie. Miért olyan nehéz ez? És hol van Jake? Mondjuk jó, hogy nincs itt és nem lát ilyen állapotban, de nekem szükségem van rá. Megöltem Matt-et. A szavak lesújtottak. Megöltem egy embert. Nem is egy embert, hanem azt az ember. Azt, akit szerettem. Miattam nem él… a vörös köd elillant, helyette szúrtak a szemeim, de nem tudtam könnyezni, így könnyek nélkül zokogtam. A vállam rázkódott, s mikor észrevette ezt Alice, leült mellém. Nyugtatóan a vállamra tette kezét, hátha javít a helyzeten. De nem. Attól még mindig gyilkos vagyok. Úgy tűnik Jasper észrevette, hogy rendbejöttem, mert megszólalt:
- Mindenki el innen, most már Alice egyedül elbír vele, csak egyedüllétre van szüksége.
A két farkas elindult Matt testét maguk után húzva, de még hátramorogtak rám, jelezve, hogy nem felejtik el, amit tettem. Jasper mögöttük ment, de ő nem morgott, hanem csak bátorítóan rám mosolygott.
Egy pár percig csendben ültünk, majd enyhült a zokogásom. Csukva volt a szemem, de magamon éreztem Alice pillantását.
- Hogy érzed magad? – szólalt meg halkan, mire kipattantak a szemeim.
- Mégis hogy lennék? Gyilkos vagyok, Alice! – fakadtam ki.
- Nessie, az ilyen mindenkivel megesik. Te még újszülöttnek számítasz, akkor is, ha eddig félvér voltál. Nem csoda, hogy nem tudtál uralkodni magadon. Még azon is meglepődtem, hogy el tudtál szaladni. Matt hibája az egész. Nem a tiéd – meg akartam szólalni, de közbevágott – Tudom, tudom. Te szeretted Matt-et, és…
- Nem vagyok biztos benne, Alice. Pont ez az! Én már úgy nem értem magamat! – nem hagytam, hogy végigmondja. Alice arcán önelégült mosoly jelent meg.
- Azt hittem, hogy sohasem esik le! Bocsáss meg Nessie, de én szó szerint örülök, hogy eltűnt az útból az a kutya – mondta még mindig vigyorogva.
- Alice! Nem vagyok biztos benne, hogy szeretem, de attól még ne sértegesd! Most öltem meg! Bosszút fognak állni rajtam Justin-ék! Meg fognak ölni! – világosítottam fel nagynénimet.
- Akkor nincs mit tenni, el kell költözni – vonta meg a vállát Alice.
- Alice, te megőrült… – kezdtem, de belegondoltam az ötletbe. A házunkat úgyis lerombolták, viszont ha elköltöznénk, lehetne egy új házunk Jake-kel, ami mondjuk a véletlen kedvéért egyszobás lenne… - jó ötlet!
- Nessie, ne fantáziálgass az egyszobás házról, mert…
- Nem úgy gondoltam, arra értettem, hogy… ha nem lenne több szobás, nekünk az is jó lenne. Amúgy hova költözünk? – tereltem a témát – Megkérdezem Jake-et, ő hova szeretne. Hol van? – kérdeztem, mert most esett le, hogy amióta megmentettem, nem láttam. Vártam, hogy elmondja Alice, de nem szólalt meg, csak lesütötte a szemét.
- Mi az, hogy mert? Miért ne gondoljak az egyszobás házra? – kérdeztem szemöldök felvonva.
- Lehet egy szobás, de nem hiszem, hogy egyedül szeretnél lakni.
- Miért? Jake nem akar velem lakni, amiért újszülött vagyok? Vagy ti tiltjátok meg neki?! – kérdeztem most már idegesen.
- Nem, arról szó sincs – titkolózott továbbra is Alice.
- Akkor?! – kiáltottam, s felálltam.
- Elmondom, csak nyugodj meg és ülj le! – úgy tettem, ahogy kért, hátha hamarabb kapom, meg a választ – Szóval Jake elment.
Ajkaim szétnyíltak és dülledt szemmel bámultam Alice-re.
- Hooo-hova? – hebegtem.
- Visszament La Push-ba.
- Mennyi idő, amíg odaér? – kérdeztem, remélve, hogy még nem késő.
- Azt mondta, hogy repülővel megy. Akkor Tampában felszáll a gépre, onnan megy Seattle-ig, onnan Port Angelesbe, aztán gondolom így kocsi nélkül, elfut, La Push-ig. Azt kb.… 7 óra repülő és 1-1,5 óra futás.
- Én milyen gyorsan tudnám lefutni az egész utat?
- Miért? – kérdezte Alice kíváncsian.
- Mondd el, s megmondom! – utasítottam.
- Hát, kb. 6-6,5 óra. Szóval? – erősködött, s szeme csak úgy csillogott a kíváncsiságtól.
SzaDó:
Sza vagy Dó? Ez itt a kérdés.xD
Szóval, amint látjátok, az a kérdés, hogy ki írta a fejezetet?
Kíváncsiak vagyunk, hogy rájöttök-e.
A választ komiban kell írni és az első helyes Sza-t vagy Dó-t író ajándékot kap!
Hatodikáig tart a verseny.
Reméljük, adhatunk ajándékot!:)
2010. június 29., kedd
Eclipse /Élménybeszámoló/
Premier előtti vetítésre mentünk, a barátnőimmel. Pár részletet, már láttam, úgyhogy meg is volt a kedvenc jelenetem. Mégpedig az a rész, mikor Rosalie vissza emlékszik a múltjára. Nagyon élethűen adták vissza a korszakot. A harcolós részeket is ügyesen megcsinálták. Mikor az Eclipse-t olvastam könyvbe, szinte ugyan úgy adták elő a mozi vásznon, ahogy elképzeltem, márpedig ez nem könnyű. Az előző részhez hűen, a farasok itt is a kedvenceim voltak, ugyanúgy, mint a vámpírok. És arról a bizonyos gyűrűről, az előzetesben az volt a véleményem, hogy agyon csicsázták, nem lesz olyan hangulata, mint amilyet elképzeltem. De örülök, hogy tévedtem, tökéletesen beleillet a filmbe, olyan nem is tudom milyen volt az a rész, mikor mondta Edward, hogy mit tenne a 19. században, ha most abban az időszakban lenne. A vége felé a filmben pedig azt kérdezte tőlem barátnőm, hogy vége? És ezzel kizökkentett abból a valószerűtlen világból, amiben lebegtem az elmúlt két órán keresztül. A színészek hatalmasat alakítottak, a rendező szintén. Csak ajánlani tudom a filmet minden fannak, és annak is aki nem az.
Puszi:
Sza
U.i.:
Bocsi ha zavaros, de most értem haza és még mindig a film hatása alatt vagyok...
Puszi:
Sza
U.i.:
Bocsi ha zavaros, de most értem haza és még mindig a film hatása alatt vagyok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.jpg)